A gyönyörű Grace Kelly élete mesébe illő történetnek látszik: a gazdag családból származó üde és tiszta szépségű lány először beleírta magát a filmtörténelembe, Hollywood, majd Monaco hercegnője lett. Szépségéről, stílusérzékéről, színészi tehetségéről ódákat zengtek, jótékonysági munkáját méltatták, esküvőjéből és házasságából tündérmeséket kreáltak.

Grace egy jómódú, ismert és népszerű katolikus philadelphiai családból származott. Ír származású édesapja, John Brendan Kelly szinte a semmiből építette fel téglagyárát, és küzdötte fel magát milliomossá. Ez a szívósság az élete több területén is megmutatkozott: két olimpián rajtoz állt evezősként, és három aranyérmet meg is nyert. John a politikában is kipróbálta magát, de miután néhány szavazat híján lemaradt a philadelphiai polgármesteri címről, így többet nem jelöltette magát. Grace édesanyja, a szépségéről híres német származású Margaret Mayer a sport és a művészetek szerelmese volt, és az első női testnevelő tanár a Philadelphiai Egyetemen. A házaspárnak négy gyermeke született: esküvőjük után egy évvel, 1925-ben jött világra Margaret (Peggy), 1927-ben a „trónörökös” John (Kell), majd 1929-ben Grace, és négy évvel később Elizabeth Anne (Lizanne).


A kis Grace és családja


A gyermekévek boldogan teltek, annak ellenére, hogy a szülők - főleg az anyjuk -meglehetősen szigorúan bántak csemetéikkel. A tekintélyt parancsoló Margaretet, akit a gyerekek csak „poroszos anyánk”-ként emlegettek a háta mögött, gyakran eljárt a keze. A sportoló múlttal rendelkező édesapjuk a versengés, a küzdelem szellemében nevelte őket, és meg is kellett harcolniuk a szülői szeretet minden morzsájáért. A befelé forduló, beteges kis Grace, aki legszívesebben magányosan, a babáival töltötte volna szabadidejét, apja iránti rajongása, és elkeseredett megfelelni akarása miatt ráfanyalodott a sportra, úszott, hokizott, és megtanult szörfözni is. 


Grace, Kell, Peggy és Lizanne



Grace bátyjával, Kell-lel, aki maga is olimpiai bajnok evezős lett édesapjához hasonlóan


Katolikus neveltetésének részeként az általános iskolát egy philadelphiai zárdában járta ki. Csak később kezdett a színészet iránt érdeklődni, úgy 12 éves kora körül, amikor az iskolában rá osztottak egy fontos színpadi szerepet. Azonnal beleszeretett a színházba, és tehetségesnek is bizonyult. Legnagyobb támogatójának nagybátyja, George Kelly bizonyult, aki híres forgatókönyvíró volt, és számos Broadway siker fűződött a nevéhez. Amikor a gyönyörű nővé cseperedett Grace-t gyenge matematika tudása miatt nem vették fel a kiszemelt egyetemre, George bácsi segítségével tudta rávenni szüleit, hogy engedjék el New Yorkba színészetet tanulni az American Academy of Dramatic Arts-ba.
A szülők, remélve hogy Grace hamar észhez tér, ha megtapasztalja a színész lét árnyoldalait, elengedték New Yorkba. Természetesen Margaret féltve lányát a nagyváros kísértéseitől, elővigyázatosan a szigorú szabályzatáról híres Barbizon Hotelben szállásoltatta el. Grace azonban függetlenedni akart családjától, és a tanulás mellett elkezdett modellkedni. Miután sikereket ért el, és elég pénzt is keresett, többet nem fogadta el édesapja csekkjeit. Kiköltözött a Barbizonból, és belevetette magát a független életbe, és a szerelmekbe.
Grace másodéves korában ismerte meg Don Richardsont, aki a főiskolán tanította. A nála jóval idősebb, intellektuális férfi elbűvölte a lányt, és még a szüleinek is bemutatta szíve választottját. Apja és anyja azonban ellenezte a kapcsolatot, mivel Don Richardson zsidó vallású volt, ráadásul elvált. Így Grace - aki bár függetlenedni akart családjától, mégis mindig harcolt szeretetükért – rajongása lassan alábbhagyott Don iránt.
Miután Grace elvégezte az iskolát, belevetette magát a színészetbe. Először a Broadway-n, majd a mozivásznon tűnt fel. Szerelmeit azonban nem válogatta meg túl gondosan. Mivel mindig is édesapja szeretetére vágyott, főleg a nála jóval idősebb férfiakhoz vonzódott, apapótlékot keresve bennük. Ezek a férfiaknak azonban általában már feleségük volt, így végülis Grace vagy kényszerűen lemondott róluk, vagy a Kelly család nyomására eltűntek a színésznő életéből.
Grace első filmes sikere a Délidőben című film volt, amiben a híres színész, Gary Cooper volt a partnere. Cooper teljesen elvarázsolta a színésznőt, és nem sokkal később az újságok már románcukról számoltak be. A férfi azonban nős volt, és a Kelly család közbelépése miatt visszatért a feleségéhez, így elszállt a botrány szele.


Gary Cooper és Grace Kelly a Délidőben című filmben

A siker új hozadéka egy MGM szerződés volt Grace számára, aki nem sokkal később már Afrikában forgatta a Mogambo című filmet olyan nagy sztárokkal, mint Clark Gable és Ava Gardner. Grace és az idősödő Clark Gable között mély vonzalom alakult ki a forgatás alatt, idejük nagy részét együtt töltötték a szünetekben is, azonban Gable ellenállt a fiatal színésznőnek.

Grace és Clark Gable a Mogambo című filmben

Az újságok azonban elkezdtek cikkezni az állítólagos viszonyról, és amikor Gable-t megkérdezték, hogy romantikus kapcsolata van-e Grace Kellyvel, a színész néhol cáfolta, néhol tréfával ütötte el a dolgot. „Ez a legszebb bók, amit valaha kaptam. Hiszen az apja lehetnék.” „Stábunk minden tagja szerelmes Grace Kellybe. – hangzott egy másik válasz Gable szájából - Miért éppen én lennék kivétel?” Mindenesetre a két színész könnyes szemmel búcsúzott el egymástól a forgatás után. Az 1953-as Mogambo nagy sikert hozott Grace számára, jelölték az Oscar díjra, bár ebben az évben még nem kapta meg.

Ekkoriban figyelt fel rá Alfred Hitchcock rendező, aki szerződtette a Gyilkosság telefonhívásra című filmjéhez. Hitchcock felfedezte Grace-ben a „szexuális eleganciát”, a közös munka alatt ráébredt, hogy megtalálta új múzsáját, és elhatározta, hogy ezentúl minden filmjében őt fogja használni. Grace mély barátságot alakított ki a rendezővel és annak feleségével, Almával is. A forgatás azonban nem múlt el botrány nélkül, ugyanis Grace újra szerelembe esett: ezúttal a nős partnere, Ray Milland volt a választott.

Ray Milland és Grace

Ray felesége, Murial Weber azonban nem tűrte ezt a kapcsolatot, és elsírta a bánatát barátnőjének, Hollywood legnagyobb pletykafészkének, Louella Parsonsnak. Louella pedig másnapi cikkében valóságos szitokáradatot zúdított a házasságromboló Grace Kellyre. A nagy botrányt Grace nehezen viselte, szülei nehezteltek rá, ráadásul Ray sem tartott ki mellette, hanem visszatért feleségéhez.
Grace egy kis időre elbújt New Yorkban, hogy nyalogassa sebeit, aztán Hitchcock hívására visszatért Hollywoodba, hogy leforgassa a rendezővel a második közös filmjét, a Hátsó ablak -ot. A film kasszasiker lett, Grace-ről pedig csak áradoztak a kritikusok: „Ami pedig Kelly kisasszonyt illeti, soha nem volt még csodálatosabb a filmvásznon.”
Grace következő szerelmét Toko-Ri hídja című film forgatásán ismerte meg. William Holden színész azonban szintén nős volt, így Grace újra beleesett régi hibájába. Miután azonban végeztek a film forgatásával, nemsokára megint egy produkcióban dolgozhattak együtt, a Vidéki lány-ban. A tűz újra felizzott köztük, de a film másik főszereplője, Bing Crosby is küzdött Grace kegyeiért. Holden bár beleszeretett Grace-be, nem akarta elhagyni feleségét, Crosby azonban házasságot kínált a szép színésznőnek, ezt azonban Grace nem fogadta el.


Grace Kelly, Bing Crosby és William Holden a Vidéki lány című filmben


William Holdennel

A szerelmi háromszög problémái ellenére a Vidéki lány hozta meg Grace Kelly számára az átütő sikert: 1955-ben elnyerte érte az Oscar díjat, amit volt szerelme William Holden nyújtott át neki a díjkiosztón. Grace-t meglepetésként érte a díjazás, mert az MGM ekkoriban felfüggesztette és mellőzte, ugyanis nem volt hajlandó elfogadni egy neki kínált szerepet.


Grace és az Oscar-díj


Grace az Oscarral és volt szerelmével, a házas William Holdennel

A este két díjazottja: Grace Kelly és Marlon Brando

Előtte Grace még leforgatta harmadik közös filmjét Hitchcock-kal, a Fogjunk tolvajt!, amelyben Cary Grant volt a partnere.


Cary Grant és Grace Kelly a Fogjunk tolvajt! című filmben


Ekkor már Oleg Cassini divattervezővel találkozgatott, és kapcsolatuk igazán komolynak bizonyult. Grace feleségül akart menni a férfihez, de a családja közbelépett: nem tetszett nekik a többszörösen elvált férfi, így a színésznő lassan eltávolodott Cassinitől.


Grace és udvarlója, Oleg Cassini kapcsolatát a színésznő családja tette tönkre

1955 áprilisában Grace Cannes-ba utazott a filmfesztiválra, ahol ismét komoly udvarlóra tett szert: a színész Jean-Pierre Aumontra, aki állandó kísérőjévé szegődött a fesztivál napjaira.


Jean-Pierre Aumont romantikus programokat szervezett Grace-nek


Az elfoglalt Grace sajtótájékoztatók, riportok, fogadások között még egy hercegi találkozót is beiktatott programjai közé, bár ez csakhogynem meghiúsult. A fáradt Grace majdnem lemondta a találkozót, de figyelmeztették, hogy ez nagy sértés lenne az uralkodóval szemben. Azonban újabb nehézségek tornyosultak a találkozó elé, mert miután Grace hajat mosott, az egész szállodában elment az áram. A vizes hajú Grace kikelt magából, főleg miután megtudta, hogy a találkozóra előkészített ruháját az áramszünet miatt nem tudja a szobalány kivasalni, a fotósok pedig már várják lent, a szálloda halljában. A helyzetet az MGM ruhatári kellékese, Gladys mentette meg, aki egy fekete alapon rózsamintás selyemruhát adott Grace-re, ami minden lépésénél lágyan suhogott. A színésznő vizes haját kontyba tűzte, de közben rájött, hogy kalap nélkül nem illik egy uralkodó elé járulni. A déli szieszta idején azonban minden üzlet zárva volt. Gladys mentve a menthetőt, egy művirág koszorút fűzött Grace hajába, és így indultak el sietve a kanyargós tengerparti úton a találkozóra. A megpróbáltatások azonban nem értek véget ezzel. Amikor a palotához értek, kiderült, hogy Rainier herceg késni fog, így a hercegi titkár vezette végig a lakosztályokon a színésznőt.

Grace türelme fogytán volt már, amikor a Rainier közel egy óra múlva megjelent.

Az udvarias bocsánatkérés után végigsétáltak a palotán és a gyönyörű kerten, miközben a Paris Match riporterei szorgalmasan fényképezték minden lépésüket.

A találkozás alig húsz percig tartott, majd mindketten elsiettek következő programjukra.

Az újságírók kérdéseire mindketten visszafogottan válaszoltak. Míg a herceg Grace szépségét, frissességét és műveltségét méltatta, a színésznő egyszerűen csak elbűvölőnek titulálta Rainier-t, és visszatért Jean-Pierre Aumont-hoz a szállodába.


Romantika a Riviérán

A pletykaújságok rögtön lecsaptak a két színész kapcsolatára, és már házassági terveikről cikkeztek. Grace nem akart férjhez menni, és mérges volt Aumont-ra, mivel úgy gondolta, hogy a férfi áll ezen cikkek mögött. Tudta, hogy ezt a kapcsolatot sem fogadná el a családja, és így lassan a románc is véget ért köztük.


Aumont és Grace a cannes-i reptéren a róluk szóló pletykamagazinnal

Eközben Monacóban összeesküvés készülődött. Monaco fő részvényese és legnagyobb befektetője, a hajómágnás Arisztotelész Onassis és barátai, George Schlee és Gardner Cowles azon tanakodtak, hogyan lehet turistákat vonzani a miniállamba. Onassis ötlete volt, hogy Rainiernek esetleg egy hollywoodi sztárt kellene feleségül vennie, mert ez Monacóra vonná a világ figyelmét. Először Marilyn Monroe-ra gondoltak, azonban a találkozót már nem kellett összehozniuk, mivel közben értesültek Rainier és Grace Kelly nyilvános randevújáról. Mindegyikük szerint Grace volt a lehető legjobb feleségnek való a herceg számára: híres volt, szép, hajadon, katolikus, ráadásul a legfontosabb, hogy egészséges, és így világra hozhatja a hőn áhított trónörököst. Az öröklés nagyon fontos volt a monacóiak részére, mivel az első világháború után Franciaország egyezséget kötött a miniállammal, hogy ha Monaco akár egyetlen napra is uralkodó nélkül marad, akkor a hercegség automatikusan Franciaország részévé válik, és ezzel adóparadicsom volta megszűnik. Így Rainiernek meg kellett házasodnia. A hercegnek volt szeretője ebben az időben, már hat éve Giséle Pascal színésznőnek udvarolt. Rainier el is vette volna Giséle-t, azonban három orvosi vizsgálat is bebizonyította, hogy a nő meddő, így kapcsolatuknak nem volt jövője. (A sors keserű fintora, hogy miután Giséle férjhez ment Raymond Pellegrin színészhez, mégis teherbe esett, és egészséges kislányt szült). Egyébként Rainier azon a napon, amikor megváratta Grace Kellyt a hercegi palotánál, éppen szeretőjével ebédelt, és ezért késett. Mindenesetre a herceg ennek ellenére készen állt a házasságra, és tetszett neki Grace.
Rainier lelkipásztora, Tucker atya maga is Philadelphiából származott, és ismerte a Kelly családot. Felvette a kapcsolatot Grace családjával, a herceg pedig a színésznővel kezdett levelezésbe. A sok levélváltás után a fiatalok között szimpátia alakult ki, és Rainier a karácsonyi ünnepeket már Philadelphiában a Kelly családnál töltötte. A herceget teljes mértékben elbűvölte Grace, de az amerikai útján az újságíróknak sejtelmesen még csak így nyilatkozott a házasság intézményéről: „Egy férfinak feladata magával szemben is őszintén viselkednie, olyan nőt elvenni, akit szeret, és ezt a szerelmet minden mélységben megélni. Csak szerelemből fogok valaha is megházasodni. Soha nem fogom elfogadni az érdekházasságnak még a gondolatát sem.”


Rainier egy újévi fogadáson kérte meg Grace kezét New Yorkban, majd január 6-án jelentették be a nagy hírt  nyilvánosság előtt a Waldorf-Astoria hivatalos bálján.

Grace még gyorsan befejezte utolsó filmjét, a High Society-t, és az 1956-os Oscar díjátadón elbúcsúzott Hollywoodtól.


Grace utolsó hollywoodi fellépésén, az 1956-os Oscar díjátadón Audrey Hepburnnel a kulisszák mögött

Rainier herceg és Grace Kelly polgári esküvőjét 1956. április 18-án tartották a palota tróntermében.

 A következő napon április 19-én folyatódott a ceremónia a templomi esküvővel, a monacoi Szent Miklós katedrálisban. Grace gyönyörű esküvői ruháját a híres hollywoodi jelmeztervező, Helen Rose készített el a jövendő hercegnő közreműködésével.

A 125 éves brüsszeli csipkéből, taftból és selyemből készült ruha csodálatosan mutatott Grace karcsú alakján


A kimerítő, protokolláris esküvő után az ifjú pár egyhónapos nászútra indult, majd miután visszatértek Monacóba, Grace Kellyre élete legnehezebb feladata várt.
Grace nehezen szokta meg új életét. A mediterrán időjárás, a nyelvtudás hiánya, a rengeteg hercegnői teendő megviselte, ráadásul Rainier édesanyjával és nővérével sem volt felhőtlen a kapcsolata. Az újságírók alig várták már, hogy az újdonsült hercegnő mikor követ el egy hibát, amin aztán csámcsoghatnak. Megnyugvást csak az az öröm okozott számára, hogy pár hónappal az esküvő után már teherbe is esett. Grace nehezen viselte a terhességet állandó rosszullétei miatt, de annál jobban várta a kis jövevényt. Elhatározta, hogy megadja azt a szeretetet gyermekének, amit ő nem kapott meg szüleitől. A kis Caroline hercegnő 1975. január 23-án született meg. Grace és Rainier boldogságmámorban úszott.

De nem sokkal később valóságos kis botrányt okozott, amikor a hercegnő egy újságnak nyíltan elmesélte, hogy maga szoptatja kislányát. Kicsit több mint egy évvel később újra gyereksírástól volt hangos a palota: 1958. március 14-én megszületett Monaco trónörököse, a kis Albert herceg.

Grace ideje legnagyobb részét a gyerekszobába töltötte kisbabáival, de lassan visszatért kötelezettségeihez is: megalapította a monacói Garden Clubot, és a Vöröskereszt elnökeként árvák számára gyermekvárost hozott létre, kórházi elsősegélyközpontot alapított, kampányolt az éhínség ellen, humanitárius tevékenységeken vett részt, különböző szervezetek tucatjának védnöke lett. Méltó társsá nőtte ki magát Rainier herceg mellett, és együttes erővel dolgoztak Monaco fellendüléséért.

Házassága első éveiben több filmszerep-ajánlatot is kapott, azonban Rainier hallani sem akart arról, hogy felesége visszatérjen a kamerák elé. Házasságukon először jelentek meg repedések, mivel Grace nagyon akarta Hitchcock Marnie című filmjének címszerepét, és neheztelt a hercegre, amiért nem támogatta. Így a hercegnőnek az állandó jótékonykodás töltötte ki mindennapjait, de ez nem elégítette ki teljes mértékben. Soha nem tudta feldolgozni igazán, hogy abba kellett hagynia a színjátszást. Ráadásul a gyermekáldás sem akart összejönni, kétszer elvetélt az évek során.
Hét év szünet után 1965-ben végül megszületett a hercegi pár harmadik gyermeke, egy kislány, Stephanie.


Grace és Rainier rendkívül tudatosan és szeretettel nevelték gyermekeiket. Bár mindhárom gyereknek külön nevelőnője volt, a család mindig együtt reggelizett, és Grace maga kísérte el csemetéit az iskolába, és ment értük a tanítás befejeztével. A hétvégeket pedig reggeltől estig együtt töltötte a család.

Azonban a hercegi párnak később kijutott a gyermeknevelés árnyoldalából is. Eleinte főleg Caroline okozott gondot, akit 14 éves korában Angliába küldtek szülei tanulni. A korábban sok örömöt okozó, jó tanuló hercegnő azonban sokat változott a külföldön eltöltött két év alatt. Bulizni járt barátaival, botrányosan öltözködött, dohányzott, fiúzott – és mindezt a nyomába szegült fotóriporterek vakui előtt. Grace lassan ráébredt, hogy ugyanazokat a hibákat követte el Caroline-nal, amit anyja vele szemben, de már nem volt visszaút, a hercegi pár nem tudta megfékezni gyermekét.

Grace és a felnőtt nővé cseperedő Caroline

A 18 éves hercegnő sok könnyed románca után komolyan szerelembe esett, választása a nagy playboy hírében álló, a nála 17 évvel idősebb Philippe Junot-ra esett. Bár a szülők ellenezték a kapcsolatot, nem tudtak mit tenni, beleegyeztek az esküvőbe, amit 3 évvel később meg is tartottak.

Amikor a házasság két év múlva véget ért, az összetört Caroline visszatért a szülői házba, és szülei tárt karokkal fogadták. „Először mindig arra kell vigyáznunk, hogy önmagunk ellen ne vétkezzünk.”- védelmezte Grace a lányát. A hercegi pár közbenjárására Caroline házasságát a pápa semmisnek nyilvánította.
Alberttel sokkal kevesebb gond volt. A csendes, kötelességtudó fiú nem okozott bánatot szüleinek, remekül megtalálta helyét minden téren, ráadásul remek sportoló is volt.

Grace a legjobban a kis Stephanie-t kényeztette el, aki annyira ragaszkodott édesanyjához, hogy alig akart elmozdulni szoknyája mellől.

Grace legkisebb gyermekével, Stephanie-val

A visszahúzódó, fiús kislány igazi művészlélek volt, és ahogy cseperedett, egyre jobban függetlenedni akart szüleitől. Látva Caroline példáját, lázadása még nővéréét is felülmúlta. Mindennaposak voltak a veszekedések a hercegi palotában.
Grace-nek azonban más problémákkal is meg kellett küzdenie. Nehezen viselte ötvenedik születésnapját, és egyre teltebb alakját. Ráadásul Rainier herceggel egyre inkább elhidegültek egymástól. Annak ellenére, hogy házasságuk nem a mindent elsöprő szerelemmel kezdődött, szilárd alapokon nyugvó kapcsolatuk megrendíthetetlennek látszott.


Grace azonban nehezen viselte, hogy az évek múlásával Rainier egyre kevésbé érdeklődik iránta. A herceg ekkoriban minden erejével Monaco ügyeire összpontosított, és állítólag megvoltak a maga kis kalandjai is.


 Grace egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére, az ital nyomai kezdtek meglátszani alakján és arcán is. A pletykák szerint ezekben az években néhány fiatalabb szeretőre is szert tett, akiknél vigaszt és igaz szerelmet keresett.

1982. szeptember 13-án, egy közös családi hétvége után Stephanie-val autóba ült, hogy visszatérjen Monte-Carlóba, ahol még több elintéznivalója volt a nap folyamán. Egy veszélyesebb kanyarban azonban elveszítette uralmát Rover-je felett, és két védőkorlát között harmincméteres zuhanás után egy farm kerítésének ütközött. Grace nem volt eszméleténél, amikor a sokkos állapotban lévő, kisebb sérüléseket elszenvedő Stephanie segítségért kiabált. Miután nagy nehézségek árán kiszedték az eszméletlen Grace-t az autóból, kórházba szállították, ahol kiderült, hogy a hercegnő állapota válságos, rengeteg komoly sérülést szenvedett, és kómába került. Az orvosok hiába küzdöttek az életéért, Grace már nem ébredt fel a kómából, szeptember 14-én éjjel meghalt. A világ mély megdöbbenéssel fogadta a hírt.
A balesetről rengeteg elmélet terjeng máig is. Egyes vélemények szerint nem Grace, hanem Stephanie vezette az autót, akinek még jogosítvány sem volt ekkoriban, és ez okozta a balesetet. Mások úgy tartják, hogy anya és lánya útközben veszekedtek, ezért nem figyelt a tapasztalatlan sofőrnek számító Grace az útra. Néhány orvos szerint Grace útközben agyvérzést kapott, ezért vesztette el uralmát az autója felett. A sort még folytathatnánk olyan teóriákkal, hogy a hercegnő merénylet áldozatául esett, de ez már valószínűleg sosem derül ki, mivel Stephanie azóta is mélyen hallgat.
Grace Kellyt 1982. szeptember 18-án temették el Monacóban fényes keretek között. A tragédia alatt mélyen megtört Rainier éveket öregedett pár nap alatt, és hónapokig nem tért magához a temetés után.

Grace Kelly szépségével rabul ejtett mindenkit, tehetségével beírta magát a filmtörténelembe, jótékonysági munkájával elnyerte az emberek szeretetét, és ezzel együtt mozgalmas életével illetve tragikus halálával olyan ikonok közé került be, mint John F. Kennedy, James Dean, Marilyn Monroe vagy John Lennon.